Rabok legyünk vagy szabadok?…(dr. Tóth András)
2010. április 12., hétfő
, Posted by Mester at 10:11
Amikor ezt írtam, március 15.-e tájékán, egy ez nagyon sokat idézett kérdés volt. Ugyanakkor ma éppen olyan időszerű, mint 160 évvel ezelőtt. Mert a rabság nem csak azt jelentheti, hogy egy ország idegen megszállás alatt van. A rabságnak ma sokkal több és rafináltabb formája van, mint bármikor korábban.
Mivel ez egy ilyen blog, nyilván nem a mindenféle kémiai, pszichológiai és kommunikációs rendszerektől való függésről szeretnék írni, hanem a gazdasági függésről. A pénzügyi függés esetében is diszkréten elkerülném egy teljes ország pénzügyi függésének kérdésének magasra adott labdáját. Legyünk csak praktikusak, foglalkozzunk az egyéni pénzügyi rabsággal.
Soha nem lehetett még ilyen könnyen - pénzügyi - rabságba esni, mint manapság. Belenéz az ember a TV-be, kinyitja a postaládát, kimegy az utcára és szétnéz - már árad is felé a rengeteg rafináltan megszerkesztett rábeszélés: vegyél fel kölcsönt, vedd meg hitelre, élj ma és fizess holnap. És hipp-hopp, itt a holnap és azt látja a szegény ember, hogy olyan pénzügyi rabságban van, hogy ihaj!
A múltkor hosszan idéztem Andrew Matthews “Hallgass a szívedre!” című könyvéből. Ezen elég sokan kiakadtak, kaptam is egypár számon kérő emailt ebben a tárgyban. A leginkább elgondolkoztató és felkavaró rész a visszajelzések szerint a következő volt: “Végy nyolc embert ugyanannál a cégnél, ugyanazzal a fizetéssel. Találhatsz olyanokat, akik vagyonnal rendelkeznek, jól élnek, és olyanokat, akiknek bankkölcsönre van szükségük, hogy megvegyenek egy szendvicset! A különbség nem a keresetükben, hanem a pénzhez való hozzáállásukban rejlik.”
Ez a rész olyan sejtelmes, amerikaias, olyan “gondolj erősen a lottóötösre - meg fogod kapni” dolog. Pedig a mi szakmánkban napról-napra orrbavágás szinten szembesülünk ezzel. Csak a saját ügyfeleim közt van aki kétmilliós havi jövedelem mellett, egy forint tartalék nélkül, szabályosan nyomorog, míg a másik család havi kétszázezres jövedelem mellett jól él, és több milliós tartalékkal rendelkezik.
Hogy is van ez a dolog? Mi ez a misztikus “pénzhez való hozzáállás”? És hogy jön ide a “rabok legyünk vagy szabadok”? Nézzük sorjában.
Bármilyen hihetetlen az emberek legnagyobb kiadása az életben mindössze néhány tétel: Lakást, házat vettünk magunknak, a gyerekeinknek. Kifizetjük a gyerekeink oktatási költségeit. Összerakunk egy kis nyugdíjalapot. (Ehhez egy adalék: a legújabb előrejelzések szerint a 2012-es Nagy Nyugdíjreform után az átlag nyugdíj az átlagfizetés 40%-a alatt lesz…)
Szóval, amikor az ember az életének valamelyik ilyen nagy kiadásával szembesül, két dolgot tehet. Egyik út hogy hitelt vesz fel. Másik út, hogy erre már előre felkészült és szépen apránként előre összerakta.
Nézzünk erre egy példát. Tegyük fel, hogy kell nekünk 10 millió forint. Felvehetünk hitelt és akkor - a mai jobb feltételű jelzáloghitelek esetén - húsz év alatt duplán kell visszafizetnünk, azaz 20 millióba kerül. Ha viszont húsz év alatt apránként előre építjük fel ezt a 10 milliót, akkor ez a mai korszerűbb módszerekkel 3,2 millióba fog kerülni. Tehát aki előre tervez és épít az több mint hatod annyiért vásárol, mint aki hitelekből ér. Ennyire egyszerű a “pénzhez való hozzáállás”! Így lehet, hogy két azonos jövedelmű ember közül az egyiknek hatszor annyi pénze van, mint a másiknak…
A valóság még ennél sokkal, de sokkal rosszabb. Mert nézzük csak ezt a két emberünket. Mi történik, mondjuk, ha a munkahelyükön kapnak egy új főnököt, egy igazi vadállatot? Az, aki tele van hitelekkel, lapít és szenved. Ugyanis nincs lehetősége váltani, hiszen hónapról hónapra törlesztenie kell a hiteleit, tartalékai meg nincsenek. Ő egy rabszolga - még akkor is, ha a rabszolgaság már rég nincs nálunk törvényben.
Ezzel szemben az előre megtervezett pénzügyi életnek van egy kellemes mellékhatása - menet közben mindig jelentős pénzügyi tartalékaink vannak. Nyugodtan ráboríthatja az íróasztalt az új vadállat főnökére, mert vannak tartalékai - majd keres egy más, egy jobb állást. (Apám szerint a fizetésemelés elérésének legegyszerűbb módja, ha állást váltunk…) Megteheti, és meg is teszi: alkalma lesz megtalálnia álmai munkáját - jobb körülmények és magasabb fizetés mellett.
Vagy más: Gyakran mondják a sikeres és gazdag emberekre: jókor volt jó helyen. Igen ám, de kedvező alkalmai szinte mindenkinek vannak az életében, amikor alkalma lett volna valami nagyszerűre. Csak ha nincs egy kis szabadsága és nincs egy kis tartalék pénze, akkor erre képtelen. Ilyenkor a szegény rabok persze sóhajtoznak: “istenem, ha ez vagy az lett volna” Pedig ezeket a pénzügyi döntéseket egykor maguk hozták meg - inkább megvették hitelre az eggyel nagyobb autót, lakást, kütyüket és a nagyvonalú karácsonyi ajándékot. Persze, hogy nem volt alkalmuk kihasználni a lehetőséget, amikkel az előrelátóbbak élni tudtak.
Ilyen egyszerű az egész: mindenki eldöntheti magának “rabok legyünk vagy szabadok”. Vegyen fel hitelt orrba-szájba és akkor élete végéig rabja lesz a törlesztőrészleteinek. Terveztesse meg, rakja össze előre pénzügyi életét, legyenek tartalékai és akkor szabad ember lesz. A saját józan eszére hallgasson ne a reklámokra! Alaposan gondolja át pénzügyi terveiket, számoljon át mindent és ha szükségét érzi forduljon pénzügyi szakemberhez, aki ebben segíteni!
Jelenleg ennyi van: 0 megjegyzés: